Megelégedettség

"Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra." Zsid 13,5

Történet: A függőhíd

Lent, a szakadékban, folyó sietett a tengerhez. A mélység felett csupán keskeny függőhíd vezetett a túlpartra. A kötelekből font híd magányos utas látványához szokott, de most egyszerre sok ember érkezett. Hangoskodtak, vitatkoztak, mint egy lármás szajkócsapat.
A híd túlsó végén is állt egy ember, legalábbis annak látszott. Valójában nem volt más, mint elegáns vadászruhába öltözött ördög. Vigyorgott, majd átkiáltott a túlparton levőknek:
- Hé, emberek! Aki elsőnek ér át hozzám, annak ez a nagy vereshasú bankó üti a markát!
Meglobogtatta a pénzt. A hangoskodók abbahagyták a vitát és rohantak a hídhoz. Egyikük azonban okosabb, előrelátóbb volt a többinél. Ijedten figyelmeztette a többieket:
- Hé, vigyázzunk, mert leszakadhat a híd, ha túlterheljük!
Ő maga nem is lépett a hídra, de a többieket hiába kérlelte. Összetorlódtak a kilengő alkotmány közepén, egymást hátrafelé lökdösték, taszigálták. Mindegyikük magának akarta a pénzt. A híd nagy hirtelen leszakadt. A tülekedők a hideg vízbe potyogtak, de, szerencsére, mindegyikük tudott úszni. Így a kellemetlen fürdésen és az ijedtségen kívül más bajuk nem esett.
Az ördög gúnyosan szólt át a túlparton maradtnak:
- Látod, nem hallgattak rád a társaid! Egyikük sem! Most egyelőre te sem juthatsz át. Jól jegyezd meg: hiába figyelmezteted őket, ha ilyen nagy bankó kacsint rájuk. Így lesz ez, mindig! Az ember, - ember marad: mohó, kapzsi, törtető...
A túlparton rekedt nem hagyta magát, visszakiáltott az ördögnek:
- Lehet, hogy máskor is így lesz, de azért a MINDIG túl nagy szó erre! Néhány ilyen hideg fürdő egyiküket-másikukat kijózaníthatja...

Az ördög zsebre dugta a pénzt és bosszúsan dörmögött. Szerette volna azt hinni, hogy hatalma örök, de érezte: pénzt bármikor varázsolhat, de erről tengernyi pénzzel sem vásárolhat bizonyosságot.