Mindenkit érhet baleset

Mindenkit érhet baleset

Rudi valósággal berontott a házba:
- Ki taposta le a patisszon-ágyásomat!
Édesanyja tudta, mi történt, csitította:
- Tomi és Ernı labdázott, hallottam, mennyire sajnálták, hogy a labda éppen a patisszonok közé esett magyarázta.
- Tönkretették a legszebb palántákat! – folytatta Rudi - mennyit dolgoztam, hiszen tudod...
- Tudom, kisfiam, és nagyon sajnálom én is, de hidd el, ők is, baleset volt, majd bocsánatot kérnek…
- Bocsánatot kérnek?! Mit érek azzal?! – Már majdnem sírt mérgében. Kirohant és jól becsapta maga után az ajtót.
Rudi szeretett a kertben dolgozni, édesanyja remélte, hogy valami tevékenység megvigasztalja. Hallotta is, hogy zúg a főnyíró, ám nemsokára megállt a gép, a motorzúgás megszűnt. Kiment megnézni, mi történt.
Rudi állt a gép mellett, és kétségbeesett ábrázattal nézte lába előtt a letört cserjeágat.
- Mi történt? – lépett oda hozzá az anyja.
- Jaj, édesanya – kiáltotta Rudi-, a japáni birsed! Amit olyan gonddal ápoltál, tudod, az az új telepítés… véletlenül ráment a főnyíró!
Anyának eszébe jutott, mennyire sajnálta a korábbi cserje száradását és milyen gonddal nevelte az új kis ágat, amelyen hajtások már virágot ígértek, és most…
- Véletlenül történt – mentegetızött Rudi -, nagyon sajnálom!
Anya felsóhajtott:
- Igen, történnek véletlenek, Rudi! A japáni birssel is, meg a patisszon-ágyással is...
Rudi szája széle remegett:
- Úgy sejtem, igen. Megbocsátasz, édesanya?
- Természetesen. – hangzott a válasz, de abban a pillanatban megszólalt a telefon.
- Szaladj, kisfiam, vedd föl a kagylót! Lehet, hogy éppen téged keresnek!
Amikor késıbb belépett a hallba, Rudi éppen azt mondta:
- Ne szomorkodj annyira, Tomi! Azt a néhány patisszon-tövet tudom pótolni! És mindenkivel történhet baleset...
Amikor letette a kagylót, odafutott édesanyjához, és átölelte. Késıbb pedig azt mondta még egészen halkan:
- Tudod, eleinte azt gondoltam, ki sem tudom mondani, hogy megbocsátok, de amikor hallottam Tomi hangján, mennyire bánja a dolgot, és tudom, engem is mennyire bántott a te japáni birsed, akkor örültem, hogy kimondhatom: nem haragszom! Még nekem kellett Tomit vigasztalnom...
Anya megsimogatta az arcát, és azt mondta:
- Érdemes megtanulni azt, amire az Úr Jézus tanította a tanítványait és bennünket is: "Bocsáss meg... nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is".