"Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását." Péld 9,9
A LEGOKOSABB CSELEKEDET
Három tündér üldögélt a kristályvizű hegyi tavacskánál. Jócselekedeteikről beszélgettek.
- Egy szegény kisleánynak, ott a túlparton, meghaltak a szülei. Most magára maradt házikójában. Igyekszik megállni saját lábán, de azért bizony gyakran felkopik az álla. Találkoztam vele két héttel ezelőtt. Segítettem rajta! Halat fogtam neki a tóból, megsütöttem, odaadtam. No, hogy milyen jó étvággyal ette! Öröm volt nézni! - mondta az egyik tündér.
A másik tündér csodálkozva kapta fel a fejét:
- Ó! Egy hete én is találkoztam ezzel a kislánnyal! Én is adtam neki sült halat, de látod: én arra is gondoltam, hogy mit eszik majd másnap. Otthagytam neki egy szép hasú pontyot a következő napra...
A harmadik tündér mosolygott:
- No, tegnap én is ugyanezt tettem, de valamivel még többet is: megtanítottam arra miként foghat ki halakat a tóból!
A közeli fenyőágon piros szárnyú kismadár hallgatta a beszélgetést és így csicsergett:
- Kedvesek, jószívűek vagytok mind a hárman, de szerintem most a harmadik tündér cselekedett közületek legokosabban. Életünkben nem csak ma van és holnap, a holnaputánokra is számítani kell!
- Milyen igaz! - rebbentek fel a levegőbe a tündérkék. Gyerünk, tanítsuk meg ezt a kisleányt mindenféle hasznos dologra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése