Esteledni kezdett.
Lili szívében mérhetetlen szomorúsággal ült le a nagyváros egy kis utcájának járdaszélére.
Egy-egy járókelő ránézett, de furcsálló tekintettel tovább is haladt.
Lili nem tudott semmi másra gondolni, csak az elmúlt napok eseményeire.
Csalódottság, elhagyatottság érzései kavarogtak benne, mintha még a barátai is elfelejtkeztek volna róla.
Lelke mélyén csak arra vágyott, hogy valaki észrevegye őt, szeretettel átölelje és meghallgassa.
Egyszer csak a saját nevét hallotta kiáltani: "Lili, Lili!".
Hirtelen felkapta fejét és meglátta egyik barátnőjét aki felé rohant: "Lili, de jó, hogy megtaláltalak, már órák óta kereslek! Valami azt súgta, hogy baj van veled."
Lili meghatottan felállt, átölelte barátnőjét és könnyek között csak annyit mondott: "Köszönöm!".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése