Vasárnapi csoda

Egy téli Vasárnap történt.
Épp a templomba indultam.
Azon gondolkoztam, hogy ma milyen céllal imádkozzak.
Arra jutottam, hogy amíg elérek a templomba, biztos eszembe fog jutni.

Kiléptem a házból.
A téli borús idő elszállt és nagy örömömre napsütésben volt részem.
Máris mosoly derült fel az arcomon.

Pár lépéssel odébb galambok eszegettek.
Egy néni figyelte őket az ablakból.

Örömmel figyeltem a körülöttem levő világot és közben léptem nyomon eszembe jutott valaki, akiért imádkozhatnék, a szüleim, testvérem, sok-sok barátom.

Imádkozhatnék mindenkiért? Kérdeztem magamtól ...

Egyszer csak rájöttem, a MAI NAP HÁLÁT FOGOK ADNI, mindenért és mindenkiért ami életemben Istentől kaptam.


A csodálatos dolog mégis a templomban történt.
A mise eljén a pap pár szót szólt, hozzánk, a végén pedig megkérdezte:
"Rá tudsz csodálkozni Istenre és a körülötted levő világra?"


A szemem megtelt könnyel, mosoly tükrözödött az arcomon.
Tudtam akkor abban a pillanatban Isten üzent nekem, megerősített, hogy az imám témáját jól választottam.