Mosolyka élete

"Néha elfáradok.
 Néha nehezen nevetek.
 Néha elbújnék a világ elől.
 Néha fáj.
 Néha hiányzik valami.
 Néha nehéz kikelni az ágyból, és vígan mosolyogni a kerekesszékben.
 Néha csak ülök, és nézek magam elé.
 Néha félek.
 Néha törni, zúzni tudnék.
 Néha levegőért kapkodok.
 Néha rettegek, mert azt érzem, hogy nem leszek soha anya.
 Néha azt hiszem, csak álmodozom arról, hogy táncolni fogok.
 Néha potyog a könnyem.
 Néha görcsösen keresem a megoldást.
 Néha elfutnék.
 Néha gyűlölöm az izomsorvadást.
 Néha nagyon akarok valamit, de nem sikerül.
 Néha kudarcot vallok.
 Néha nem megy az írás.
 Néha remegek.
 Néha nem találom a helyem.
 Néha bekopog a végrehajtó.
 Néha utálom, hogy a penge élen táncolok.
 Néha elvesztek valakit.
 Néha látni sem bírom a kerekesszéket.
 Néha zavar, hogy néznek.

            DE!

 Gyakran pörgök.
 Gyakran mosolygok.
 Gyakran bele kiabálom a világba, hogy boldog vagyok.
 Gyakran könnyű minden.
 Gyakran úgy érzem, mindenem megvan.
 Gyakran sugárzom a kerekesszékben, mert jól érzem magam.
 Gyakran megölelném a világot.
 Gyakran úgy érzem nincsenek határaim.
 Gyakran tudom, hogy igenis lehet élni a betegségemmel könnyedén.
 Gyakran látom magam anyaként.
 Gyakran érzem, ahogy táncolok.
 Gyakran letörlöm mások könnyeit és mosolyt csalok arcukra.
 Gyakran mintha kifolynának a gondolataim, és tetszik, ahogy írok.
 Gyakran ajándéknak tartom a gyógyíthatatlan diagnózist.
 Gyakran imádom, hogy tudom, hogy bármelyik percben vége lehet az életemnek, mert így minden pillanat értékes.
 Gyakran derült égből belép egy Tündér az életembe, és megváltoztat mindent.
 Gyakran érzem, jó úton vagyok.
 Gyakran már nem is érdekel a kerekesszék, mintha nem is lenne.
 Gyakran nem érdekel ki, mit gondol, csak élvezem az életet. "


Hozleiter Fanny - Mosolyka