Ki a leghasznosabb?

Együtt laktak egy varróasztalkában a tű, a cérna meg az olló. Egyszer a tűt vadonatúj tűpárnába szúrták, és ez a megtiszteltetés úgy a fejébe szállt a kis öltögetőnek, hogy hetykén villogni kezdett:
- Lám, hogy megbecsülnek! Kicsi vagyok, mégsem élhetnek az emberek nélkülem. Én varrom nekik a sok szép ruhát.
Nagyot perdült erre az orsóval a cérna.
- Még mit nem? Hiszen te már régen rozsdás lim-lom leszel, amikor a ruhájukat én még mindig összetartom!
- Csitt-csatt-csitt! – csattant fel az olló. – Tévedtek mind a ketten! Enyém az elsőség, mert én szabom ki az anyagot, sőt a cérnát is elnyisszantom, ha fölösleges!
- Ejnye! – kiabáltak rá a tű, meg a cérna. - Hát akkor ki a leghasznosabb közülünk?
A tű villogott, a cérnaorsó pörgött, az olló csattogott haragjában, mégsem tudtak megegyezni. Végül megkérték az öreg stoppolófát, hogy tegyen igazságot. A stoppolófa kidugta a fejét egy harisnya lyukas sarkán, és azt mondta:
- Addig igazán nem dönthetek, amíg nem látom, mit tudtok.
- Hát idenézz! – nyisszent fel az olló, s azzal nekiszaladt a kikészített szövetnek. Szépen darabokra szabta, akkor azonban megállt a tudománya, mert mégsem lett ruha a ruha.
Nosza, fogta magát a tű, és szaporán bujkálni kezdett a szövetben. Föl-le bukfencezett, s amikor már jókora utat megtett, kimelegedve nézett hátra:
- Ni, mekkorát szaladtam! Ez csak derék munka?
Igen ám, de akkor derült ki, hogy a cérna nem ment utána! A varrótű hiába szurkálta össze a szövetet, egymagában haszontalan ugrálást végzett.
- No lám! – kacagott a cérna -, úgy látszik, mégis énrám van a legnagyobb szükség!
Bújt is volna tüstént a szövetbe, hogy ezt bebizonyítsa, de bizony nem sikerült. A tű nélkül ő sem ment semmire.
Nagyot koppant akkor az öreg stoppolófa, és így szólt:
- Látjátok, milyen ostobaság azon vitatkozni, hogy ki a leghasznosabb? Mindegyikőtök sokat ér a maga módján, de csak egymást megsegítve és egymást megbecsülve tudtok igazán jó munkát végezni.
Elszégyellte magát a tű, a cérna meg az olló. Nem is veszekedtek többet, hanem az olló tovább vágott, a cérna a tűvel barátságosan összekapaszkodott, és azóta már nagyon sok szép ruhát megvarrtak együtt, békességben.