A mai nap három számomra rendkívüli eset történt velem.
Ma reggel újra találkoztam a bácsikával, aki minden reggel korán felkel, hogy fusson egy keveset és kenyeret adjon a galamboknak a lakóház mellett játszótérnél. Mindig kedvesen megszólít és beszégetünk pár percet.
De hogy is kezdtünk el beszélgetni? Sokszor látott engem, amint mentem a munkába és összekevert egy ismerősével így megszólított. Aztán rájöttünk, hogy nem ismerjük egymást, de azóta mindig amikor találkozunk és pár szót váltunk reggelente. Nagyon kedves, mosolygós bácsi. A nevét nem tudom, de legközelebb megkérdem tőle.
Gyalog szoktam menni a munkahelyemre, kb. 40 perc az út, de olyan jól esik kiszellőztetni reggelente a fejem, hogy szívesen teszem. Még az utam harmadánál sem voltam, amikor egy hölgyet láttam közeledni.
Máris tudtam, hogy meg fog szólítani... Valamilyen oknál fogva engem mindig kiszemelnek maguknak az emberek, hogy segítsek nekik, persze sok esetben sajna nem tudok hasznukra lenni.
Egy másik városból jött kocsival, de eltévedt a kis utcákon és útbaigazítást szeretett volna kérni tőlem. Láttam, hogy elég messze van a céljától és nem találtam egy könnyű útvonalat, hogy elmagyarázzam neki, hogy merre menjen,
Így hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki, hogy mivel én is a környékre megyek, beülök mellé a kocsiba és irányítom. Amint kimondtam, rögtön végigsuhant az agyamon, hogy elég meggondolatlan voltam, hiszen az emberek csak úgy nem ültetnek be mindenféle idegent maguk mellé a kocsiba. Ránéztem, láttam, hogy egy pillanatig elgondolkozik, de aztán beleegyezett. Szegény egész úton ideges volt, amiért így eltévedt és csak amikor megérkeztünk ismerte fel a körforgalmat ahonnan tudta, hogy tovább merre kell menjen.
Én kiszálltam és folytattam utam a munkahelyem felé. Megspórolt nekem egy dombra való felkaptatást :).
Hogy szolgáljak egy szomorú esettel is, ami ugyancsak ma történt.
Az ebédszünetben elmentem egyet sétálni. Egy bácsi jött velem szemben, koldus forma, aki nagyon nézett, tudtam, hogy meg fog szólítani. Egy lejt kért, de mivel én megfogadta, hogy csak ennivalót adok nekik, nemet mondtam. Aztán elgondolkoztam, hogy vajon nem kellett volna vegyek neki valami ennivalót. A sétám közben még egyszer találkoztam vele. Ekkor felajánlottam neki, hogy vásárolok neki valami ételt. Elcsodálkoztam, amikor azt kellett halljam, hogy neki étel nem kell, csak pénz. Szép napot kívántam neki, majd továbbmentem.
A hihetetlen dolog az volt, hogy mind a három történet egyetlen nap alatt történt velem.
Nagyon hálás vagyok Istennek amikor úgy rendezi az életemet, hogy segíthetek valakinek.
MA EGY ILYEN NAP VOLT!
